"....Végül is csak egy véletlen – egy sok évvel ezelőtti internetbejegyzéshez írt pár szavas hozzászólás – segített hozzá ahhoz, hogy megtudjam, kik voltak azok, akik annak idején olyan fantasztikus figurákkal festették ki a Fekete Lyuk falait. Ezt a nyomot követve találtam rá Szilágyi Zoéra, egy magát szürrealista-punk festőnek tituláló művésznőre, aki elmondta, hogy a képek egy részét tényleg ő festette, a másik részét pedig egy Jim A. Kód nevű, azóta elhunyt kollégája, aki főiskolát is végzett, és akit tulajdonképpen Dóka Attilának hívtak.
Néhány színes felvételt a Google képanyagában, a stock-fotók rengetegében találtam még, néhány mást pedig Zoé küldött el nekem emailen. Lépésről lépésre, ahogy sikerült megismernem e fotók alapján, hogy miként is nézhetett ki a Golgota-utcai pince, nőttön nőtt a tiszteletem irántuk, mert kitűnt, hogy mindkét művész ennek a műfajnak az abszolút profija lehetett.
Elnézést, Zoé még ma is az, mert még mindig festi ugyanazokat a képeket, igaz ma már nem a falra, hanem olajjal vászonra, egy vidéki város szőlőskertjébe visszavonulva, szívet szorongatóan szerény körülmények között élve, és biztos nem tévedek, ha azt is hozzáteszem, hogy meglehetősen magára hagyva.
De él, és dolgozik, ami azért fontos, mert ahogy azt számos példa mutatja, az életforma forradalmárjai – hol muzsikusok, hol meg más területen alkotó művészek – különben gyors lánggal égve élnek, és hamar itt hagynak bennünket......."
(Perneczky Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése